37 éve halt meg Brassai, eredeti nevén Halász Gyula (Brassó, 1899. szeptember 9. – Èze, Alpes-Maritimes, Franciaország, 1984. július 8.) fotó- és filmművész, festő, író, a Beszélgetések Picassóval című mű szerzője.
A Brassói Főreáliskola elvégzése (1917) után a budapesti Képzőművészeti Főiskola hallgatója; tanulmányait megszakítva, 1919-ben önként beállt a Vörös Hadseregbe s hadifogságba esett. 1919-ben Berlinbe, onnan Párizsba ment. Amikor Párizsba érkezett, még nem tudott fényképezni, az akkor már ott élő André Kertész támogatta, és vezette be a művészkörökbe. Az alig néhány évvel később kiadott fotóalbumaiban viszont már a lényegét tudta megragadni Párizsnak, úgy, ahogy erre korábban csak Toulouse-Lautrec volt képes. Gyakran fotózta az éjszakai Párizst is. A hosszú expozíciós idő megállapításához egy cigaretta (Gitanes vagy Boyard) végigégése volt a mérték.[3]
A fotóművészet mellett képzőművészként és íróként is sikeres volt. Cikkeit, beszámolóit a Brassói Lapok, a Napkelet, a Keleti Újság és a Periszkop közölte. Regényt írt, Prévert verseit illusztrálta, grafikát, Picassóval együtt szobrokat állított ki, egy filmje (Ameddig állatok lesznek) díjat nyert a Cannes-i fesztiválon, sikert aratott franciául 12 kiadásban, magyarul Beszélgetések Picassóval címen 1968-ban megjelent könyvével. Sokoldalú egyéniség, a graffitinak, a falakra karcolt és írt képeknek, szavaknak, mondatoknak, a párizsi utca folklórjának felfedezője. Művészi pályájának alakulásáról családtagjaihoz írott francia nyelvű levelekben számolt be. 1940 előtti levelezéséből A Hét közölt válogatást (1977. aug.–nov.), majd 1980-ban a Kriterion Könyvkiadó jelentette meg a levelek gyűjteményét Előhívás cím alatt, a szerző jegyzeteivel és utószavával.