107 éve született Fischer Annie (Budapest, 1914. július 5. – Budapest, 1995. április 10.) háromszoros Kossuth-díjas magyar zongoraművész, a XX. század egyik legnagyobb zongoraművésze.
A Liszt Ferenc Zeneművészeti Főiskolán Székely Arnold, majd Dohnányi Ernő növendéke volt. 10 éves korában (1924) Beethoven I., C-dúr zongoraversenyével debütált. 1926-ban volt az első nyilvános külföldi fellépése Zürichben, amelyen Mozart és Schumann egy-egy zongoraversenyét játszotta. Igen korán kezdte pályáját, igazi nemzetközi áttörésre azonban csak akkor kerülhetett sor, amikor megnyerte az 1933-ban Budapesten rendezett Liszt Ferenc Nemzetközi Zongoraverseny első díját. Felfelé ívelő karrierjét a II. világháború szakította félbe, zsidó származása miatt. Ezeket az éveket 1941-től Svédországban töltötte férjével, Tóth Aladár zenetudóssal (aki 1946-tól az Operaház igazgatója lett). 1946-ban tért vissza újra Budapestre, és ettől kezdve megszakítás nélkül itt élt, innen járta a világot. Különösen szívesen látott vendég volt Angliában, Hollandiában, Franciaországban és Svájcban. A világ nagy zongoraművészeinek sorában elfoglalt kiemelkedő pozíciója ellenére viszonylag kevés hanglemezfelvétel őrzi emlékét – ennek egyszerű oka az, hogy nem szerette a stúdiók zárt világát.[
Játékában csodálatos szintézisben egyesült a férfias erő, a billentés bámulatos szépségével és frazírozás ezernyi csodájával. Fischer Annie hivatalosan sohasem tanított, ha fiatal művészek tanácsért fordultak hozzá, szívesen hallgatta meg őket és segítette pályájuk kibontakozását. Az 1950–1960-as években Magyarország „utazó zenei nagykövetének” nevezték. 1961-ben debütált az USA-ban Mozart Esz-dúr zongoraversenyével (K. 482) Széll György vezénylete mellett a Carnegie Hallban, s habár világszerte koncertezett, alapvetően európai illetőségű művész volt, játékát kora legnagyobbjaihoz hasonlították. Otto Klempererrel előadta Beethoven összes zongoraversenyét a londoni Royal Festival Hallban.