125 éve született Munkácsi Márton /Mermelstein Márk /Martin Munkácsi (Kolozsvár, 1896. május 18. – New York, 1963. július 14.) világhírű magyar fotográfus. 1913 és 1917 között különféle sporteseményekről küld beszámolókat, és tudósításainak illusztrálása véget vett először fényképezőgépet a kezébe. Dolgozott Az Estnek, a Pesti Naplónak, a Délibábnak, a Tolnai Világlapjának, a Ma Estének és más képes újságoknak. Képes beszámolói igen beszédesen árulkodtak arról a témáról, amelyet adott esetben kiválasztott, vagy szerkesztői kijelöltek számára. Lényegre törő képszerkesztéseivel többnyire a mondanivalóra irányította a szemlélődő figyelmét. Gyakorta fényképezte az "átlag embert", a kisembert. Cselédek vasárnapja, cipőpucoló kisfiúk a pesti utcán, a villamosküllőn lógó potyázókat, az un. "tujázókat", a Duna-parti kirakodómunkásokat, kubikosokat, az építkezésen dolgozó erdélyi menekülteket, a Deák téren várakozó, és szénhordókocsijukon pihenő, munkára várókat, koldusokat, és gazdag mágnásokat. Szociálisan érzékeny kamerája előtt, feltűnt az akkori Budapest valamennyi szereplője, olyan tálalásban, amelytől minden néző sajátjaként szemlélhette a körülötte élőket. Talán ez a képi nyelv volt az a titok, amely kapcsán Munkácsi karrierje oly gyorsan felfelé ívelt. Alapító tagja lett a Budapesti Fényképész Ipartestület Fotóriporter Szakosztályának, 1927-ben. Majd 1927 végén Munkácsi Berlinbe utazott, és egyenesen az Ullstein kiadóhoz fordult, amely akkor Európa egyik legnagyobb könyv-, képesfolyóirat-, és napilapkiadója volt. Berlinben kiemelkedő képek egész sorát állította elő, Az Ullstein megbízásából keresztül-kasul utazta a világot, járt Libériában és Tanganyikában: itt készítette egyik leghíresebb felvételét, Három fiú a Tanganyika-tónált (1929 v. 1930). Sőt a Zeppelin léghajón Rio de Janeiróba is eljutott, de küldött képriportokat Törökországból épp úgy mint az Amerikai Egyesült Államokból is. Hitler hatalomra kerülése után nem érezte biztonságban magát Németországban, annak ellenére is, hogy egyelőre nem érintették az elsősorban a filmes világ átalakítását célzó megkülönböztetett intézkedések őt személy szerint. Az Ullstein ismét kiküldte őt Amerikába, hogy készítsen képriportokat. Munkácsi 1934 májusában végleg elhagyta Németországot. Amerikában elsősorban divatfotói alapozták meg hírét. A modelleket – talán elsőként – kivitte a műteremből és természetes környezetben fényképezte őket, tágas limuzinok, égbenyúló toronyházak közegében. A jól fizető Harper's Bazaar szerződését, a még jobban jövedelmező reklám-megbízások követték. Gazdag és híres lett. Az 1940-es években érte el pályája csúcsát, amikor a Ladie's Home Journal-tól havi 4000 dolláros szerződést kapott, hogy családokat fényképezzen, a "Hogyan él Amerika" című sorozat számára. Az egyszerű emberektől, valamint a nyomorgó néger családoktól, az elnöki hivatal várományos famíliáig terjedő cikksorozat afféle igazi és Munkácsi felfogásához közelálló fotópublicisztikai széria volt, és talán jobban kedvelte, mint a Life, vagy a Look kissé – ehhez képest egyoldalúbb – fotóriportjait. Marlene Dietrich, Katharine Hepburn, Louis Armstrong, Fred Astaire és sok más akkori sztár állt kamerája előtt, megteremtve az ún. sztárportré műfaját.
Ismertsége Magyarországon
Itthon a harmincas években foglalkoztatott és kedvelt, kitűnő fotóművészként tartották számon. Amerikai sikereiről a Színházi Élet című képes hetilap rendszeresen beszámolt, amíg azt megtehette, a lap 1939-es betiltásáig. Azt követően, lévén a világháború során Amerika és Magyarország ellentétes oldalon állt, az amerikai tudósítások nem kerültek az érdeklődés homlokterébe. A háború után kialakuló szovjet-éra sem kedvezett az emigrációba került, és maradt magyar emberek sorsa megismerésének, jobbára magyar származású amerikai művészként titulálták számos, neves honfitársunkkal egyetemben egyezményesen a lexikonok. Generációk nőttek fel úgy, hogy Munkácsi művészi tevékenységét nem, vagy csak alig ismerhették meg. Magyar kiadásban – a hazai munkásságát is felölelő művészeti album nem jelent meg. Újrafelfedezése, helyén történő hazai értékelése igazából még várat magára, miközben a világ legnagyobb fotóművészei szellemi elődjüknek tekintik Munkácsi munkásságát. Henri-Cartier Bresson, a világhírű francia fotóművész nyilatkozata szerint, a fényképész pályát éppen Munkácsi egyik Libériában készült afrikai gyerekeket ábrázoló képe miatt választotta. Edvard Steichen, Ansel Adams a két neves amerikai fotóművész külön-külön is hitet tett Munkácsi mellett akkor, amikor életrajzunkban kiemelték, hogy mindkét nagy fotóművész kezdeti munkásságára hatott Munkácsi vizuális szemlélete. 1990 után változott Munkácsi hazai megítélése, amelyet méltán mutat, hogy a Magyar Fotóriporterek Társasága Munkácsi Márton díjat alapított 1995-ben, amelyet évente a Sajtófotó pályázaton ítél oda a zsűri. Forrás: Internet