A Komédia Közép-Európában: recepció, politika és tudomány - nemzetközi konferencia

Dátum:  november 3. - november 4.
Időpont: 08:00
Helyszín:  Falconieri-palota
Via Giulia, 1
null

A római Collegium Hungaricum a Magyar Tudományos Akadémiával, a Szegedi Tudományegyetemmel és a magyarországi Dante Bizottsággal együttműködésben 2021. november 3-án és 4-én nemzetközi konferenciát szervez Dante halálának 700. évfordulója alkalmából. A tanácskozás fővédnöke a Dante Alighieri halála 700. évfordulójára való megemlékezések Nemzeti Bizottsága.

  • Helyszín: Falconieri-palota (Róma, via Giulia 1.)
  • A konferencia címe: "Veggi sua dottrina / come può seguitar la mia parola", A Komédia Közép-Európában: recepció, politika és tudomány


A konferencia témája:

A hagyományos kommentár-irodalom szinte a mai napig sokszor kettéválasztotta a költő életművét, főleg a Komédiát. Költői zsenialitásával szembeállították műveinek filozófiai, teológiai, politikai, vagy tudományos tartalmát, s megtagadták elméleti mondanivalójának eredetiségét, gondolatainak történeti jelentőségét. Ez természetesen több problémát is felvetett. Az egyik az, hogy egy „szabad képzeletben fogant egészt” hogyan lehet, s lehet-e egyáltalán, kívülről részekre bontani („idáig szent Tamás, innét Dante”). A másik az, hogy amennyiben a gondolkodó Dante jelentősége elhanyagolható, akkor mi magyarázza hétszáz éves hatását a történelem és a kultúra alakulására nem csak Itáliában, hanem Európában és az egész világon.

A volt prior a gyakorlati politikában a vesztesek oldalán találta magát. Ám nem politikai gondolkodásmódja ítélte erre. Világosan látta a komunális társadalom morális és politikai válságát, s ezen túlmenően az általános krízist, amely világtörténeti szinten korszakváltozást érlelt. Korának világhatalmi kérdésében, a hanyatló császárság mellett foglalván állást, rossz oldalon állt, tehát a korhoz kötöttség értelmében nem volt „aktuális”. Az általános vízió azonban, vagyis az egyetemes béke víziója, mely állásfoglalásában vezette, örökké aktuális maradt.

Az egyetemes érvényű művek kapcsán érdemes újragondolni, hogy mit jelent a korhoz kötöttség és vele szemben az örök aktualitás. A művészi inspiráció legintenzívebb pillanatai során olyan, történelem-, ember- és természetismeretből (csillagászat, biológia, pszichológia stb.) származó tudás is megjelenhet az alkotásokban, amely nem magyarázható a kor műveltsége alapján, annál mélyebb, általánosabb és a jövőbe mutató. Az érzelmek mint a szerelem, a fájdalom, a részvét, az öröm, illetve a közvetlen tapasztalatok és bizonyos matematikai igazságok kortól való függetlensége többé-kevésbé természetes. (Bár a számszimbolika esetében ez már nem igaz.) Azonban más esetben hol és hogyan keressük a zseniális művészi alkotás megformálásában benne rejlő, számunkra (is) érvényes politikai, történetfilozófiai és mai értelemben vett tudományos igazságokat? S kell ilyeneket keresnünk?