Olyan terápiás módszerről van szó, amely nem szellemi áramlatok mentén született, hanem kőkemény valóságból. Középső gyermekem 5 éves korában súlyosan megbetegedett, s hiába jártunk vele kórházról kórházra, az orvosok tehetetlenül tárták szét a kezüket… Én akkoriban a Magyar Tudományos Akadémia aspiránsa voltam, s készülvén a doktori disszertációmra meséket kutattam, ebből következően rengeteg mesét tudtam fejből. Úgy tudtam a legtöbbet segíteni a fiamnak, hogy reggeltől estig meséltem neki. Ekkor még nem ismertem a történetek gyógyító erejét, csak azt láttam, hogy a mesék hatására enyhülnek a fájdalmai, olykor még mosolyogni is tud. És ugyanez történt a kórteremben a többi gyerekkel is…
A folytatást itt olvashatja: litteraturehongroise.fr
