Szittya Emil, az avantgard vagabond

Szittya Emil (született Schenk Adolf, Budapest, 1886. – Párizs, 1964.) a magyar és nemzetközi avantgárd legrejtélyesebb alakja. A századelőn átcsavarogta Európát, megjárta az alternatív életmódok hirdetőinek asconai telepét, a Monte Veritát éppúgy, mint a modern nagyvárosok szellemi színtereit. 1909-ben ő kalauzolta a Párizsba gyalog igyekvő Kassák Lajost, 1911-ben Blaise Cendrars-ral együtt alapították a Les Hommes Nouveaux című lapot, és jelentették meg az első szimultán könyvet A transzszibériai expresszt Sonia Delaunay gyönyörű illusztrálásával. De ő volt Marc Chagall felfedezője és Chaim Soutine első monográfusa is. 1916-ban a dadaistákhoz csatlakozott, Zürichben egyik alapítója lett a Cabaret Voltaire-nek. A Mistral című avantgárd folyóirat kiadója, majd Budapesten Kassák Tett című lapjához teremtette meg az anyagi hátteret. Miután Magyarországon kémkedési botrányba keveredett, végleg külföldre távozott. 1919-től főként Bécsben majd Berlinben tevékenykedett, 1927-ben véglegesen Párizsban telepedett le és haláláig ott élt.

Élete folyamán sok száz cikket, és szinte megszámlálhatatlanul sok könyvet írt magyar, német, francia és olasz nyelven. Írásai kiterjedtek a szociológia, pszichológia, művészetkritika területére. Kismonográfiákat adott ki Albert Marquet-ról, Henri Rousseau-ról és Pablo Picassóról és más művészekről. Szépirodalmi alkotásai is ismertek, melyek közül utolsó munkája, a 82 rêves pendant la guerre 1939-1945 nem rég jelent meg új kiadásban Párizsban.

Szittya képzőművészeti munkássága is jelentős. Bár egész életében alkotott, csak utolsó éveiben rendezett festményeiből kiállításokat. A mostani tárlaton az életút bemutatása mellett a franciaországi képhagyatékból és magyar magángyűjteményekből válogatunk.

Április 4. és május 14. között a Laurentin Galéria (23 quai Voltaire, 75007 Párizs) kiállítást szentel a művész papír alapú munkáinak.