A Hymnus, (röviden, mai helyesírással Himnusz) Kölcsey Ferenc költeménye, amely Magyarország alaptörvénybe iktatott állami himnusza. A „Hymnus” a költő legnagyobb hatású verse, 1823-ban a nemzeti újjászületés hajnalán írta szatmárcsekei magányában. Az ország minden évben megünnepli a költemény elkészülését a Magyar Kultúra Napján.
A költemény a „Magyar nép zivataros századaiból” alcímmel jelent meg, vélhetően azért, hogy a korabeli nemzetpolitikai kérdésekkel ellentétben a múlt hangsúlyozásával kikerülje a cenzúrát. A Himnusz zenéjét Erkel Ferenc zeneszerző és karmester szerezte 1844-ben, amikor a Kölcsey versének megzenésítésére kiírt pályázaton első díjat nyert. 1844 óta de facto himnuszként szolgált, annak ellenére, hogy hivatalosan csak az 1989-es alkotmánymódosítással vált a Magyar Köztársaság hivatalos nemzeti himnuszává. A magyar parlamentben a kérdés először 1901-ben vetődött fel, majd egy 1903-as törvényjavaslatban az Országgyűlés el is fogadta hivatalos himnusznak az Osztrák-Magyar Monarchián belül, azonban a törvényt I. Ferenc József magyar király nem szentesítette, így az nem léphetett hatályba. Az 1950-es években Rákosi Mátyás pártfőtitkár Illyés Gyulát és Kodály Zoltánt is buzdította egy másik, „szocialista” himnusz megalkotásával, amely szerinte a címerhez hasonlóan, változtatásra szorult. Mindketten elhárították, mondván: jó a régi himnusz, nem kell új, meg van az már írva, ahhoz sem hozzátenni, sem abból elvenni nem lehet.
Hallgassa meg Ön is a magyar Himnuszt a Nemzeti Filharmonikus Zenekar és Énekkar és a legendás Kocsis Zoltán karmester előadásában.
A Magyar Kultúra Napja alkalmából visszatekintünk a Bartók Béla Flashmob rendezvényünkre, amelyet tavaly szeptemberben szerveztünk a londoni Bartók Kulturális Társasággal. A rendezvény célja volt, hogy reflektorfénybe helyezze azt, hogy "hogyan maradt fent a népzene a modern társadalomban".
Magyarországtól Algériáig Bartók Béla zeneszerző több mint 10 000 népdalt gyűjtött össze a 20. század elején. Az algériai, török, román vagy magyar népdalok szisztematikus rögzítésével és jelölésével Bartók nemcsak megalapozta a népzene tudományát, de segített túlélni az ember egyik legnagyobb örökségének. A népdalok magja régebbi, mint bármely írott emlékünk és összekapcsolják az emberiség különböző csoportjait. Az amerikai bennszülött indiánok, az erdélyi székelyek vagy a mongol hagyományos énekesek mind ugyanazt a „zenei DNS-t” használják szórakoztatásukhoz, gyászukhoz vagy ünnepeikhez.
A Magyar Kulturális Központok és magyar közösségek szerte a világon csatlakoztak a nagy magyar zeneszerző, zongorista és etnomuzikológus halála évfordulójánal alkalmából rendezett megemlékezéséhez. Király Attila és a Bartók Kulturális Társaság (Following Bartók Project) rövid dokumentumfilmet készített különböző megemlékezésekről, ünnepségekről, beleértve azokat is, amelyeket a Magyar Kulturális Központok szerveztek Brüsszelben, Berlinben, Sepsiszentgyörgyön, Isztambulban, Bukarestben, Peking és Stuttgartban.