Megemlékezés az 1848-49-es forradalom és szabadságarc tiszteletére

Kossuth Lajos imája a kápolnai elesettek felett 1849 évi Február 27 napján.

Kossuth Lajos imája a kápolnai elesettek felett 1849 évi Február 27 napján.

Március 15-i nemzeti ünnepünk alkalmából a világjárvány miatt Ljubljanában így, az on-line térben emlékezünk az 1848. márciusi forradalomra. Éljenek a márciusi ifjak!

1848. március 15-én – az európai forradalmi hullám részeként – Pest-Budán is kitört és vér nélkül győzött a forradalom a nemzeti szuverenitás és a polgári átalakulás jelszavaival: egyenlőség, szabadság, testvériség.

Ezzel megszületett a modern parlamentáris Magyarország, és megkezdődött a szabadságharchoz vezető folyamat, amelynek célja a Habsburg-uralom megszüntetése, a függetlenség és az alkotmányos berendezkedés kivívása volt.

Rabok legyünk vagy szabadok?

A „Pilvax-kör” – többek között Petőfi Sándor, Jókai Mór, Vasvári Pál és Bulyovszky Gyula – előző este határozta el véglegesen, hogy a bécsi forradalom nyomán cselekvésre szánja el magát. Március 15-én délelőtt mozgósították az egyetemi ifjúságot, felolvasták a 12 pontot, amelyet később Landerer és Heckenast nyomdájában a Nemzeti dallal együtt, cenzori engedély nélkül kinyomtattak.

Délután háromkor a Nemzeti Múzeumnál tartottak nagygyűlést, majd a tízezresre duzzadt tömeg a hajóhídon átvonult Budára, ahol a megrettent Helytartótanács életbe léptette a 12 pontban foglalt követeléseket, és szabadon bocsátotta az állítólagos sajtóvétség miatt bebörtönzött Táncsics Mihály újságírót, akit a tömeg diadalmenetben vitt Pestre. Este a Nemzeti Színházban a betiltott Bánk Bán előadásával ünnepelték a forradalom győzelmét.

A forradalom emlékezete

A szabadságharc 1849-es bukása után valamennyi társadalmi réteg titokban ápolta március 15. emlékét, pedig a megtorlás évei alatt nemcsak a forradalom vívmányainak megemlítése volt tiltott, hanem a Kossuth-szakáll, a piros-fehér zöld szín és a Rákóczi-nóta is.

Az 1867-es kiegyezést követően szabadabbá, de az osztrák–magyar együttműködés érdekében óvatosabbá is vált a megemlékezés. 1898-ban, a fél évszázados évforduló alkalmából hallgatólagosan elfogadták március 15. megünneplését, állami ünneppé azonban az 1848-as törvények szentesítésének napját, április 11-ét tették.

Március 15. 1928-ban vált hivatalos keretek közt megtartott nemzeti megemlékezéssé. A kommunisták az 1950-es években eltörölték, majd később újra visszaállították – a szigorúan meghatározott keretek közti – megünneplését.

A rendszerváltozás után az Országgyűlés az 1991. évi VIII. tv. alapján nyilvánította hivatalos nemzeti ünneppé, amelyet aztán a 2012-ben hatályba lépett Alaptörvény is megerősített.