Magyar filmklub Tina Poglajen filmkritikussal és Horváth Áron filmrendezővel

Dátum:  szeptember 13.
Időpont: 17:00
Helyszín:  Liszt Intézet
Barvarska steza 8, 1000 Ljubljana
null

A szeptemberi filmesten Horváth Áron fiatal filmrendezőt látjuk vendégül, aki először a „Csillag” (2015) című talányos rövid dokumentumfilmmel hívta fel magára a figyelmet, majd a „Jógi és a doboz” (2016) című vígjátékkal, az úgynevezett slágerkomédiák (angol "stoner comedy") egy ritka szlovén példányaként robbant be a köztudatba. Ezúttal a „Végül is” (2019) és a „Részecskék” (2020) című kisjátékfilmjeit vetítjük. Az utóbbi film világpremierje a 43. Lucas fiatal filmkedvelők nemzetközi filmfesztivál versenyprogramjának a keretében volt. Horváth a „Részecskék” filmért nyerte el 2017-ben a „Grossmann –díjat”, a legjobb rövid forgatókönyvért.

Horváth Áron a Pedagógiai Karon tanult három évig művészeti pedagógiát, majd a Művészeti Akadémián tanult filmrendezést. Hat évig volt a szlovén úszócsapat tagja. Imád filmeket nézni és tanulni, szeret mesélni.

Végül is (2019)

Két elveszett lélek egy buszra várakozik a semmi közepén, egyszer csak megjelenik egy nő. A csendes táj megzavarodik, mígnem mindannyian képesek továbblépni, és maguk mögött hagyni a múltjukat.

Részecskék (2020)

Amikor az apja látogatóba érkezik az új teherautójával, a 11 éves Tea egy olyan sorsfordító döntést hoz, amely örökre megváltoztatja az életét.

A szerző szavai a filmről:

A Bits egy olyan történet, amelyet gyermekkorom óta magammal hordozok. Mindig is éreztem, hogy valami furcsa, ismerős érzés kering e történet körül. Lenyűgöz, hogy egy gyerek mennyire másképp látja a világot, mint egy felnőtt. Néha a gyerekek még maguknál a felnőtteknél is érettebbek. Számomra az volt a meghatározó pillanat, ami véget vetett a gyerekkoromnak, amikor rájöttem, hogy a szüleim nem szuperemberek, hanem csak emberek, akik hibáznak. Elég fájdalmas élmény volt az a kritikus pillanat, amely kilökött a biztonságos menedékemből és valahogy arra kényszerített, hogy felnőjek. Később rájöttem, hogy valahonnan korábbról már ismertem ezt az érzést. A legjobb barátom, az apjával való kapcsolatáról és a csalódásáról szóló emlék volt az, ami jóval az enyém előtt történt. Pontosan erről az ürességről akartam filmet készíteni, ami megüt és ráébreszt (racionálisan vagy tudat alatt), hogy magadra maradtál. Ez egy film az ilyen pillanatokról, amelyek apró darabokra - részekre - törik az életedet.