Liszt Ferenc 2. Magyar rapszódiája
Liszt Ferenc 19 zongoraműből álló Magyar rapszódiák c. híres sorozatából a 2. az egyik legismertebb. A mű zenekari átiratát az alapításának 165. évfordulóját ünneplő Budapesti Filharmóniai Társaság Zenekara és Medveczky Ádám karmester előadásában ajánljuk.
Liszt Ferenc, a XIX. század egyik legnagyobb zongoravirtuóza azzal a céllal komponálta ezeket a műveket, hogy magyarsága felvállalása mellett kiváló hangszeres tudását is megcsillogtathassa közönsége előtt. Liszt önmagát rapszódosznak, az ókori görög énekesek utódának tekintette, aki rapszódiáiban az „ősi magyar zenét” mutatja be. A rapszódiák témáit adó közismert magyar népies műdalok azonban nem voltak ősiek. Liszt ugyanazt vélte magyarnak, amit a kor európai zenei világa, hiszen a valódi magyar népzene csak a következő században, Bartók és Kodály munkásságának köszönhetően vált ismertté Európában. Bartók Béla így ír a Magyar rapszódiákról akadémiai székfoglalójában: „ezek a rapszódiák (…) a maguk nemében tökéletes alkotások. Azt az anyagot, amelyet Liszt bennük felhasznál, nem lehetne szebben, jobban, nagyobb művészettel feldolgozni. Hogy ez a zenei anyag nem mindig értékes, az megint más lapra tartozik. Nyilvánvalóan ez is egyik oka annak, hogy ezeknek a műveknek általános jelentősége kisebb, viszont közkedveltsége annál nagyobb.”
A Magyar rapszódiák Liszt egész munkásságát végigkísérték: az első tizenöt darab 1847 és 1853 között, a befejező négy 1882 és 1885 között született. Hat rapszódiából Liszt zenekari és négykezes zongoraátiratokat is készített, másokból hegedű-zongora, cselló-zongora kamaraművet, zongoraversenyt, illetve két zongorára, nyolc kézre írt és könnyített zongoradarabot is közreadott.
A Zeneakadémián készült 13 perces KONCERTRÉSZLET megtekinthető a Budapesti Filharmóniai Társaság csatornáján.