Bartók Béla klasszikus operája, A kékszakállú herceg vára februárban a New York-i Metropolitan műsorán szerepel, vezényel Valerij Gergijev. Az előadást Finnországban ún. „opera live” közvetítésként lehet látni Finnkino-mozikban. A 2014–2015-ös szezonban összesen tíz Met HD Live -elöadásra kerül sor, melyeken 12 operát láthat és hallhat a közönség.
Az opera a „legendás időkben” játszódik a Kékszakállú várában, de ez a vár valójában a férfi lelkét jelenti. A XX. század elején az európai irodalomban, képzőművészetekben, zenében eluralkodott egy világfájdalmasan elmagányosodó életérzés és ennek ábrázolása. Ebben a hangulatban írta meg Balázs Béla az eredetileg francia monda felhasználásával, és magyar népballadai eszközökkel támogatva misztériumjátékát. Bartók zenéje szintén balladai-népzenei alapokra épül, a szövegek prózai zeneiségét követik, erősítik fel a dallamok.
A színpadi történés valójában két síkon, a látható valóság és a gondolati-eszmei háttér szintjén zajlik. A közvetlenül érzékelhető történés rendkívül egyszerű : a Kékszakállú új asszonyt hoz a házhoz, Juditot, s megmutatja neki a palotáját. A sötét, rideg, nedves falú épület csarnokában hét – lezárt – ajtó található. Minden Judité lehet – mondja a Kékszakállú –, de kéri, ne kutassa a múltját.
Judit azonban, miután mindent és mindenkit elhagyott a férfiért, teljesen meg akarja ismerni. Sorra nyitja az ajtókat: az első mögött véres folyam tárul föl (ez a kínzókamra), a másodikból fegyverek tűnnek elő töménytelen mennyiségben (fegyvertár), a harmadik mögött tömérdek kincs tárul föl, de a legszebb ékszerek vértől piroslanak (kincstár), a negyedikből illatos kertet lát kibontakozni (a palota kertje), az ötödik mögött hatalmas ország tárul fel ("lásd ez az én birodalmam"), a hatodik kinyitásával könnyek törnek elő (a könnyek tava).
A Kékszakállú már az ötödiktől kezdve egyre erőteljesebben kérleli Juditot, ne nyitogassa tovább az ajtókat, aki azonban nem hallgat rá, mert már mindent tudni akar. Feltárul a hetedik ajtó is, előjönnek a régi asszonyok: ők gyűjtötték a kincseket, ők gondozták a kertet és az országot. Az egyiket reggel lelte, övé lett a reggel. A másodikat délben, ő a nappalt kapta, a harmadikat alkonyatkor, övé most már minden este. (A napszakok jelentésének újabb szimbolikus értelme van: a "reggel" az ifjú, a dél az "érett", az este az "öregedő" Kékszakállút jelöli.) A negyedik asszony - Judit - az utolsó fellobbanást jelentette, ám ez a próbálkozás sem teljesedett be. Az egykori asszonyok csendben maguk közé zárják Juditot. Most már ő is örökre ezen ajtó foglya marad, míg a Kékszakállúra a végleges magány vár.
A gondolati-eszmei háttér sokféleképpen értelmezhető. Felvethető a tartós párkapcsolat alapvető feltétele, az egymás minél teljesebb megismerése iránti vágy; a férfi és a női nem egymással való versengése, az egymás feletti hatalomért folytatott harc; a környezet minél teljesebb megismerésére irányuló általános emberi törekvések. (a http://operakalauz.wrm.hu alapján)
Az egyfelvonásos opera új produkcióját Valerij Gergijev vezényli, rendezőként Mariusz Treliński, a Lengyel Nemzeti Opera művészeti vezetője debütál munkacsoportjával a Metropolitanben.
Szereplők: Nadja Michael (Judith), Mihail Petrenko (Kékszakállú)
orosz és magyar nyelven, angol felirattal.
Bemutató II.14-én, szombaton Helsinkiben a Maxim 1, Tamperében a Plevna és Turkuban a Kinopalatsi filmszínházban.
Encore-vetítések az előzetes információk szerint II.17-én és II.21-én,az előzőkön kívül Lahtiban, Ouluban, Poriban és Vantaaban.
További információ: http://www.finnkino.fi/news/met_opera/ és
http://www.metopera.org/opera/iolanta-duke-bluebeards-castle-bartok-tchaikovsky-tickets