Vásárhelyi Antal: Szakrális terek

Vásárhelyi Antal grafikus alkotásaiból nyílik kiállítás a Csikszeredai Új Kriterion Galéria támogatásával a „Constantin Brâncuși” Galériában Zsilvásárhelyen.

A kiállítást megnyitja Pr. Ioan Bizău ortodox pap.

Vásárhelyi Antal geometrizált terei komplex modulokból összerakott, összetett világot, hiperrendezett vizuális struktúrákat ábrázolnak, amelyek lehetetlen, matematikailag felfogható, építhető, in situ javíthatatlan univerzumot teremtenek. Az euklideszi felületek sorozata valójában tájakat, belső architektúrákat, utópikus geometriai rendszereket ábrázol, amely a nézőt egyfajta tartós interakciónak teszi, kényszerítve, hogy tekintete időzített folyamat során alkalmazkodjon a részletekről az együttesre és fordított irányban. Az ilyenfajta vizuális struktúra finoman, de magától érthetően a hetvenes évek optikai konceptualizmusára vagy éppenséggel a konstruktivista absztrakcionizmus „vad éveire” utal; vagy talán a legkirívóbb és legdirektebb vonatkoztatás Escher vizuális utópiájára. Csakhogy Vásárhelyi Antal munkái az említett művészeti mozgalmak vagy megoldások egyikével se esik egybe. Talán hasonló paradigmák alapján rendkívül személyes, intim tértípust tükröznek, amelyek konceptuális és formális repetitívsége egy vizuális egyedi DNS-t igazol. A munkák szerializmusába való józan betekintés egy belső binomiális, matematikai-esztétikai algoritmus létezését sugallja, amely végtelen számú, teljesen eltérő, de közös logika – mint például a komplex rendszerekkel végtelen számú térstruktúrákat leírni képes, mátrix jellegű személyes egyenlet azonosítása – szerint strukturált térbeliségi lehetőségeket szül.

Kompozíciói hiperszervezettségükkel, tisztaságukkal, szimmetriájukkal többségükben reneszánsz vizuális tipológiákra emlékeztetnek. Ezt fokozza a volumeneknek egy szakrális egyenlettel leírt geometria szerinti finom szabályozása.

A monokrómia vagy a minimális szürkeárnyalatok, a köztes struktúrák, a találkozási pontok szigorú túlrészletezése, a hibrid, mértani-mentális struktúrák megalkotásában alkalmazott matematikai pontosság a szakrális építészet ismeretlen kézikönyvének lehetetlen illusztrációjához hasonló hangulatot teremt. Egyes vizuális konstrukciók monumentálisaknak tűnnek, mintha kizárólag hiperbolikus méretekben lehetne azokat kivitelezni. Másokban pedig mikrocellák köztes tereinek leírását feltételezzük. Egy ilyen kiállításon végighaladva egyáltalán nem lenne szokatlan Samson Flexor vagy Abstração műhelye mértani struktúráira, avagy Damien Gilley geometriáinak dinamikájára és ritmusára gondolni.

Az alkotások megkövetelik a nézőnek a részletek megfejtésén alapuló vizuális elkötelezettségét, elősegítve a folyamatot, amely során feltárul a Vásárhelyi Antal festményein látható terek euklideszi hiperkomplexitását generáló alapvető algoritmus.

Ana Negoiță | kurátor