Gina Patrichi 8.
Intézetünk fürdőtörténeti kiállítás-sorozata hat éve indult: a hegyvidéki Borszék (2019), a Balaton partján fekvő Fonyód (2020), a patinás Herkulesfürdő (2021) és Budapest főváros műemlék-fürdői (2022), illetve Abbázia és Cirkvenica fürdőhelyekkel Fiume tengeri kikötővárosa (2023) került bemutatásra. Idén az erdélyi Sóvidék fürdői kerülnek ismertetésre. A polgári fürdőkultúra meghonosodása a térségben először Korondfürdőn jelent meg, egy olyan fürdőhelyen, amely a hosszú 19. század folyamán leginkább lokális–regionális jelentőségű fürdőként működött. Az 1910-es évekre Szovátafürdő lett Erdély egyik legjelentősebb fürdőhelye, amely később a tömegturizmus színterévé vált – heliotermikus tava, a Medve-tó világszenzáció, és ma is elsődleges emblémája a településnek. A sóbányájáról nevezetes Parajd csak az első világháborút követően öltötte igazán fürdőhely képét.
E kiállítás átfogó képet nyújt a térség fürdőéletének formálódásáról a felvilágosodás korától 1989-ig: az egyes korszakok fürdőtörténeti összegzései kronologikus rendben sorakoznak, lehetőséget nyújtva arra, hogy nyomon kövessük az erdélyi, és annak részeként a sóvidéki társadalom polgárosodásának folyamatát. E tömör összefoglalók közé olyan kiállítási egységek ékelődnek, amelyek révén a fürdőélet izgalmas részletei idéződnek elénk: őrházak a Sóhegyen, Jászai Mari, a magyar színház királynője és Mária román királynő, törpék és medvék sorakoznak e fürdőtörténetben.
A kiállítást bemutatja Miklós Alpár kurátor.
Miklós Alpár parajdi származású, Kolozsváron élő kutató, egyetemi oktató. Kutatási területe az erdélyi utazás- és turizmuskultúra formálódása. Legfontosabb munkája az Idegen utazók Erdély és Máramaros sóbányáiban (18–19. század) című könyv, illetve a Parajd-képek a hosszú 19. században (1780–1918) című monográfia, amely doktori értekezésének szerkesztett változata – mindkét kiadvány az Erdélyi Múzeum Egyesület kiadásában jelent meg. E sóvidéki fürdőéletről szóló kiállítás, amelyet intézetünk felkérésére állított össze, szövegek mellett fotókat, képeslapokat, kordokumentum értékű hanganyagot és mozgóképet is tartalmaz.
Szöveg: Miklós Alpár
Helynévtani lektorálás: Bartos-Elekes Zsombor
Fordítás: Bara Hajnal
A kiállítás döntően Márton Zoltán Ernő, Miklós Alpár és Pál Imre gyűjteményén alapszik.
A kiállítás létrejöttét forrásanyagokkal segítették a következő személyek és intézmények: Aragonit Múzeum, Korond; Cholnoky Jenő Földrajzi Társaság, Kolozsvár; Deák Csaba; Haáz Rezső Múzeum, Székelyudvarhely; Hegedűs László; Központi Egyetemi Könyvtár, Kolozsvár; Magyar Földrajzi Múzeum, Érd; Nemzeti Filmművészeti Központ, Bukarest; Országos Széchényi Könyvtár, Budapest; Szolláth Hunor; Tokos zenekar.