Villegas-Vitézy Zsófia intézetvezető és Kovács Tamás Iván nagykövet
Brüsszel a forradalom és szabadságharc szempontjából sajátos helyszín, hiszen 1849-től a vérbefojtott küzdelmek utáni emigráció fontos állomása lett. Az 1830-ban függetlenséget kivívó, és közel mai formájában megalakuló Belga Királyság befogadta a magyar szabadságharcosok elitjét, a forradalmi kormány és a harcokat irányító tábornokok azon tagjait, akik a megtorlás elől Brüsszelbe menekültek. Számos egyéniség fordult meg a városban több-kevesebb időre, a legjelentősebbek, Jósika Miklós báró és neje, Podmaniczki Júlia báróné és a Kossuth család több tagja mellett.
Az emigráció brüsszeli kötödéséről a Magyar Nemzeti Múzeum volt főigazgatója, Csorba László történész, egyetemi tanár, az MTA doktora tartott intézetünk közönsége számára egy érdekfeszítő és információteli online előadást.
Csorba László: Eljő, eljő az a nagy szép idő - A '48-as brüsszeli magyar emigráció öröksége
Március 15-én immár hagyománnyá vált, hogy a brüsszeli magyar nagykövetség, a 82. számú Báthory István cserkészcsapat és a helyi közösség tagjai ünnepélyes koszorúzással tiszteleg a 48-as hősök emléke előtt. A közösség Jósika Miklós báró egykori házánál elhelyezett emléktáblánál és a Saint-Josse-ten-Noode-i / Sint-Joost-ten-Node-i temetőben, Weber Karolina, Kossuth Lajos édesanyja sírjánál felállított emlékoszlopnál helyezte el az emlékezés koszorúját.
Az aktuális szabályok betartásával megszervezett eseményen a résztvevők kegyeletüket rótták le a szabadságharc hősei előtt. Dr. Kovács Tamás Iván megemlékező beszédében megemlítette, hogy „Kossuth száműzetésének egyik legnagyobb megpróbáltatása volt, hogy nem lehetett jelen anyja utolsó pillanatainál.” A temetésre titokban került sor a régi Saint-Josse-Teen-Nood-i temetőben, hogy az ott élő magyarok demonstrációját elkerüljék. Ahogy Jósika Miklós emlékirataiban említi: „setétben, egyetlen kis lámpa világításában”.
A nagykövet kihangsúlyozta, hogy „amikor nemzetünk nagyjaira, hőseire, illetve példaképeinkre gondolunk, ritkán jut csak eszünkbe, hogy ők is kisgyermekként kezdték életüket; édesanyjuk, családjuk gondoskodó szeretetében. Az, hogy valakiből Szent István király, Mátyás király, Rákóczi fejedelem, Kossuth kormányzó legyen, kellett, hogy olyan nevelést, olyan szeretet kapjon, amelyet csak az édesanya, csak a család tud adni. Itt Weber Karolina síremlékénél gondoljunk így az édesanyára, aki olyan szellemben és szeretettel nevelte gyermekeit, hogy a legnagyobb magyarok között említhetjük őket.”
A megemlékezések sorát Intézetünk egy zenei pillanattal egészítette ki. Felkérésünkre Demeter Panni népdalénekes egy, az 1848-49-es eseményekhez kötődő kalotaszegi hallgatót és egy csárdást énekelt el Intézetünk színpadán.
Kalotaszegi hallgató és csárdás Demeter Panni előadásában