író: Klaus Mann, forgatókönyvíró: Szabó István, Dobai Péter, operatőr: Koltai Lajos, főszereplők: Klaus Maria Brandauer – Szakácsi Sándor, Bánsági Ildikó, Krystyna Janda – Kútvölgyi Erzsébet, Rolf Hoppe – Szilágyi Tibor, Cserhalmi György, Andorai Péter, Karin Boyd – Káldi Nóra, 154 perc, felújítás: 4K restaurált
Miről szól?
Hendrik Höfgen (Klaus Maria Brandauer) feltörekvő színész Hamburgban. Nincs más vágya, csak hogy befusson. Amikor eljátssza Mephistót a Faustban, az ország legfelkapottabb színésze lesz. És az is marad, miután a náci párt átveszi a hatalmat. Barátai, felesége elmenekülnek, de ő megköti a maga kis kompromisszumait a hatalommal, hogy ne kelljen lemondani a sikerről.
Mitől különleges?
A Mephistóban Szabó István a művészet hatalomhoz fűződő viszonyát járja körül egy izgalmas, de összetett drámában. Höfgen nem gonosz, csak gyenge jellem, aki bármit hajlandó feláldozni a sikerért, a rivaldafényért.
Előbb csak elveit árulja el, és hagyja ott a baloldali eszméket, aztán külföldre menekülő családját, majd fekete bőrű szeretőjét is. Szabó mesterien fedi fel a diktatúrákat kiszolgálók önbecsapásait, akik azzal nyugtatják magukat, hogy a művészet felette áll a politikának, és színészként (hentesként, cipészként, és a többi) úgysem tehetnek semmit a rendszer ellen, így inkább élvezik a gyümölcseit. A Mephisto fordulatot hozott Szabó pályáján, aki a Bizalom után egy konzervatívabb filmnyelvhez nyúlt. Ettől még nem készített kevésbé személyes filmeket: az ügynökmúlttal rendelkező alkotót közelről érintették a hatalmat kiszolgáló színész dilemmái. A Mephisto elsöprő sikeréhez az is hozzájárult, hogy összetetten ragadta meg az erkölcsi önfeladást, és Klaus Maria Brandauer zseniálisan játszotta a jellemtelen, mindig egy karakter maszkja mögé bújó színészt.
