Dorotheenstraße 12, 10117 Berlin
A Tar Sándornak lenni (2022) című performansz egy próbafelvétel-szerű színészválogatás formai elemeit alkalmazó előadás. Kiindulópontja Tar Sándor Szőke város (1969) című verse. A részben instrukciókon alapuló és koreografált, ugyanakkor az egyéni improvizációnak széles teret adó performansz során részletek hangzanak el a versből. A kiragadott verssorok prózai, ritmikus vagy énekelt előadása által a jelöltek az író gondolatainak elvonatkoztatott közvetítésére tesznek kísérletet.
A korra és nemre vonatkozó elvárásokat nélkülöző casting valójában céltalan, pontosabban öncélú: nem irányul egy konkrét film létrehozására és nem kerül senki kiválasztásra, de a performansz idejére minden jelölt egy kicsit "Tar Sándorrá válik".
Németh Hajnal, "Tar Sándornak lenni", 2022, performansz, a BerlinVokal előadásában
Tar Sándor 1967 és 1970 között Drezdában dolgozott vendégmunkásként, majd 1975/76-ban ugyanitt volt otthonnevelő. Drezdában a munkásotthoni életkörülmények élményeiből és tapasztalataiból írta meg Tájékoztató című szociografikus írását, melyet a debreceni Déri Múzeum adott ki 2017-ben. Ebben a kötetben található a Szőke város című vers is: az 1969-ben 22 oldal terjedelemben legépelt mű személyes kép a társadalomról és a történelemről, mely egy német nő iránt érzett szerelem fényében, a psziché mélyéről tükrözi a világot.
Németh Hajnal (szül. 1972, Szőny) Berlinben él és dolgozik. Formailag a képzőművészet és a zenei nyelv határán mozog: interdiszciplináris alkotásai között performanszok, térinstallációk és mozgóképformátumok is szerepelnek. Kísérleti jellegű bánásmódja az idővel, ritmussal, hanglejtéssel, valamint a jelentésszerkezetek játékos megkérdőjelezése gyakran a meglévő anyagba való minimalista beavatkozásokban nyilvánul meg. Az énekesekkel, kórusokkal és színészekkel való folyamatos együttműködésben megmutatja, hogyan lehet véletlenszerűen felépíteni, majd újra elemeire bontani összefüggéseket.
Munkáit neves nemzetközi művészeti intézmények egyéni és csoportos kiállításokon mutatták be, köztük az amszterdami The Jewish Historical Museum (Solo, 2017), a budapesti Ludwig Múzeum (2017; 2016; 2003), a Kunstmuseum Stuttgart (2017), a párizsi Palais de Tokyo (2012, 2014), a Museum moderner Kunst Stiftung Ludwig Wien (2009), a berlini Gropius Bau (2005) és a londoni Tate Modern (2004). 2011-ben az 54. Velencei Képzőművészeti Biennálén Németh Hajnal képviselte Magyarországot Összeomlás – Passzív Interjú című installációjával.
2019-ben olyan idő- és folyamatalapú formátumok bemutatására hozta létre a berlini Yellow Solo projektteret, amelyek zenei rendszerekkel és viszonylatokkal foglalkoznak.
Az előadás a BerlinVokal előadásában valósul meg.
BerlinVokal: Amikor a részletekben elveszve próbálunk, amikor a foszlányokra szedjük a zenét, koreografálunk, improvizálunk, apró részleteket csiszolgatunk, egy ponton összeáll a puzzle egésze. Gyakran apró, árnyalatnyi különbségekről van szó, a kórushangzásban azonban nagy hatásuk van. Az elmúlt évek során így alakult ki egy közösségi kórusszellem, amely a színpadról is sugárzik.